Bunnahabhain and Burns Night

There has been only one extremly limited bottling of heavily peated Bunnahabhain whisky before. It is interesting because the usual Bunnahabhain is not so peaty then some other Islay whiskies like Laphroaig, Ardbeg or Lagavulin. Now Royal Mile Whiskies in Edinburgh has some on stock. And the price is not even high. Anyway, in the night of January 25 was the Burns Night celebrated all over the world where Scots and/or whiskyfans are living. This time I have checked out a new Scottish pub in the town. Scots, kilts, bagpipers, ale, whisky and haggis of course. An old joke comes into my mind: What is the real Scottish breakfast? A glass of whisky, haggis and a Collie. Why the Collie? To eat the haggis. Well, I like whisky, I like haggis and I used to have a Collie. But, still, I'm not a Scotsman.

Eddig egyetlen egyszer palackozott a Bunnahabhain egy erősen tőzeges limitált szériát. Ez azért érdekes, mert a Bunnhabhain amúgy egyáltalán nem olyan tőzeges whisky mint néhány társa Islay szigetéről (Laphroaig, Ardbeg, Lagavulin). Nos, a Royal Mile Whiskies-nek most van néhány üveg raktáron, és nem is igazán drága. Más. Január 25-én ünneplik a skótok a Burns Estet (Robert Burns nevű híres költőjük tiszteletére). Idén egy nem olyan régen nyílt skót sörözőben "ünnepeltem" ezt a napot. Voltak ott skótok, skótszoknyában, skót sör, whisky és természetesen haggis is. Erről persze eszembe jut a régi vicc: Milyen az igazi skót reggeli? Egy pohár whisky, haggis és egy skótjuhászkutya. No de minek a skótjuhászkutya? Hát hogy megegye a haggist. Hát, bevallom én szeretem a whiskyt, szeretem a haggist és valaha volt egy skótjuhászkutyám is. És mégis ... vagy inkább mégsem vagyok skót.