Blended Quest #2 William Lawson

The company was first established by William Lawson in Dundee in 1849, but it became bankrupt in a very short time. It took almost hundred years to re-start the company and produce blended whisky again. And what a surprise, the new William Lawson established its business not in Scotland, but near Liverpool right after the Second World War, when the ban on using grain for producing whisky was lifted. It was in 1967, when the company moved back to Scotland (in the city of Coatbridge) with its distillery equipments, devices, employees, barrel, warehouses and ageing stocks of whisky. The brand achieved most of its successes in export markets rather than in Scotland. Recently, it became famous of its advertisements, like the one starring Sharon Stone. In terms of the character of the whisky, Speyside is the leader in nose and taste, thanks to its fingerprint Scotch Malt whiskies, MacDuff or Glen Deveron. There is not even a single drop of peaty Islay Malt whisky, although its Single Malt whisky content exceeds 45%. Another characteristic ingredient is the usage of corn-based grain whisky in the blend, but no wheat-based grain spirit. The William Lawson Finest I tasted might contain some non-peated Islay Malt, hence the wee bit smoky touch in its aroma. A great whisky indeed. Some experts even recognizes aromas which were so much characteristic in the whiskies in the 1840s. Slightly distant, cold, copper and green malty in its scent. Full-bodied, oily, malted-smokiness in its aroma, ending a long, grainy, spicy finish. Unfortunately, it is rarely available in Hungary. So grab it, if you find it in any whisky stores. It is really a fine and characteristic Blended Scotch and a good choice. It is worth the money even without Sharon Stone.

A céget William Lawson alapította Dundee-ban 1849-ben, ám az sajnos hamar tönkre ment. Majdnem száz év kellett, hogy újra megalakuljon és termelni kezdjen. Furcsa módon nem is Skóciában, hanem Angliában (Liverpool mellett) indult újra a vállalkozás közvetlenül a II. világháborút követően, amint a whisky-célú gabonafelhasználást ismét lehetővé tették. 1967-ben azután az egész cég munkásokkal, eszközökkel, lepárlókkal, hordókkal és árukészlettel együtt "visszaköltözött" Skóciába, Coatbridge városkába. A skótok bizalmát nem sikerült megnyernie, így azóta is minden energiáját az export piacokra összpontosítja. Az utóbbi évben figyelemfelkeltő reklámjairól vált híressé, melyek közül egyikben éppen Sharon Stone játsza a főszerepet. A William Lawson whiskykben főleg a speyside whiskyk tündökölnek. Fingerprint malátája a MacDuff vagyis Glen Deveron. A 12 évesben egy csepp Islay maláta sincs, jóllehet 45%-ot is eléri a maláta whisky arány a blendben. Karakterét nagymértékben meghatározza, hogy színtisztán kukoricából készült gabonawhiskyt használnak a házasításhoz (főleg a North British és amíg létezett a Dumberton gabonalepárlókból), búzawhisky egyáltalán nincs benne. Az általam is kóstolt fiatalabb William Lawson Finestben érződik, hogy enyhén füstös Islay malátát is tartalmazhat leheletnyi mennyiségben, mert ízében észlelhető némi tőzegmentes füstösség. Remek whisky és sokak szerint magán hordozza az 1840-es évekre visszavezethető sajátosságokat. Kissé hideg, rezes, zöld gabonás az illata. Testes, olajos, malátásfüstösség bújkál az ízében, melyet fűszeres, gabonás, hosszú lecsengés követ. Itthon alig kapni. Ha szembejön, érdemes értenyúlni, mert nem drága, viszont karakteres, finom blended whisky. Sharon Stone nélkül is megéri az árát.