The alcoholic strength of whisk(e)y

In Britain, alcoholic strength is measured according to the recommendation of the International Organisation of Legal Metrology since 1980. Alcoholic strength means a percentage of alcohol by volume at a temperature of 20 Celsius. It replaced the Sikes system of measuring the proof of strength of spirits, which had been used in Britain for over 160 years. Proof spirit meant that the whisky at a temperature of 51 Fahrenheit weighed exactly twelve-thirteenths of a volume of distilled water equal to the volume of the whisky. It was, in fact, a mixture of whisky and water of a strength of 57.1% of spirit by volume and 42.9% of water. Hundreds of years ago, whisky of this strength was proved when whisky and gunpowder were mixed and ignited. If the gunpowder flashed, then there was enough whisky in the mixture to permit ignition. Such whisky was held to have been proved. If the spirit was weaker than this proof strength, ignition did not take place. Nowadays, all Scotch and Irish whisk(e)y is retailed at a minimum of 40% volume by alcohol for the home market. A strength of 43% volume is often found in export markets (plus the 'Cask Strength' Scotch single malts, etc). But how does US proof strength compare with European (and British) strengths? Some US proofs and their European equivalents are:
100 Proof = 50% Alc. vol.
86 Proof = 43% Alc. vol.
80 Proof = 40% Alc. vol.
In the 1740's, London distillers began to use Clark's hydrometer, an instrument devised to measure spirit strength. The hydrometer was also used later by Scotch distilleries. A more accurate version by Bartholomew Sikes was universally adopted in 1818 and remained in standard use until 1980.

Nagy-Britanniában 1980 óta a Nemzetközi Mérésügyi Hivatal ajánlásai szerint mérik a szeszesitalok alkoholfokát. Az alholokfok, vagyis az alkohol "erőssége", az ital alkoholtartalma százalékban megadva, 20 Celsius fokon mérve. Ez a fajta mérési módszer váltotta az ún. Sikes-féle mérési módszert, amely csaknem 160 évig volt használatban. Annakidején a normál szeszfokú whisky azt jelentette, hogy az ital 51 Fahrenheiten mért súlya éppen megegyezik az azonos mennyiségű desztilált víz súlyának 12/13-ával. Ez valójában olyan whiskyt takart, amelynek 57,1%-a alcohol, 42,9%-a pedig víz. Több mint száz évvel ezelőtt, ezt a normál szeszfokot még úgy "mérték", hogy a whiskyhez puskaport kevertek és az elegyet meggyújtották. Ha ez a keverék belobbant, akkor éppen elegendő volt a szesz és a víz aránya a whiskyben. Az ilyen whiskyről bizonyítást nyert (proof), hogy eléri a normál/megfelelő szeszfokot. Ha a whisky túl gyenge volt, akkor a puskapor nem gyulladt meg. Manapság majd' minden skót és ír whisk(e)y 40%-os alkoholfokkal kerül forgalomba Európában. Export piacokon azonban találhatunk 43% fokos whiskyket is (nem is beszélve a 'Cask Strength' skót single malt whiskykről, stb). De hogyan viszonyul ehhez az európai (és brit) mérési módszerhez az Egyesült Államokban használt mértékegység? Néhány amerikai és annak megfelelő európai mértékegység:
100 Proof = 50% Alc. vol.
86 Proof = 43% Alc. vol.
80 Proof = 40% Alc. vol.
Az 1740-es években kezdték londoni szeszüzemek használni a Clark-féle hydrométert, amelyet kifejezetten az alkohol erősségének mérésére alkottak meg. Ez a fajta mérőeszköz később Skóciában is elterjedt. Ennél azonban sokkal pontosabb mérésre volt képes az 1818-ban bevezetett Bartholomew Sikes által kifejlesztett mérőeszköz, amely egészen 1980-ig volt használatban.